Robert Toru Kiyosaki

Tobert T. Kiyosaki és Sharon L. Lechter: Gazdag papa, szegény papa című könyvéből. Jó olvasást és okulást kívánok!

Fenti mondatot Robert Kiyosaki "gazdag apja" számtalanszor elismételt, melyet Ő az 1. pontnak hív. 

(Robert 2 apát emleget könyvében, igazi apját "szegény apjának", barátjának apját pedig, aki megtanította mindarra, hogyan legyen gazdag, "gazdag apjának".

Nem kívánom az egész könyvet leírni, akit érdekel teljes egészében, az olvassa el. A lényeget emelem ki - ez is terjedelmes lesz - okuljon belőle mindenki, és használja fel saját jólétének, gazdagságának megteremtésére.Sajnos engem sem erre tanítottak a szüleim, és én is küszködtem a pénzzel egész életemben, és csak ötven éves korom tájékán találkoztam ezekkel a gondolatokkal. Arra gondoltam, mikor elolvastam a könyvet, hogy bárcsak 20 évesen adták volna a kezembe! Most annyit tehetek, hogy a jelenlegi tudásommal mekönnyíthetem későbbi életemet, és boldog nyugdíjas éveket teremthetek magamnak, illetve a családomnak hagyok valamit magam után)

Vágjunk is bele R. Kiyosaki könyvében található gondolatoknak!!!

Mit tanítanak a gazdag szülők gyermekeiknek a pénzről, amit a szegények és a középosztálybeliek nem tanítanak meg?

Kiyosakit két "apa" nevelte, két különböző célt tűztek ki elé. Értelmiségi (igazi) apja azt javasolta, keressen állást egy nagyvállalatnál.
Gazdag apja azt javasolta, alapítson saját céget.
Mindkét életúthoz kell a képzettség, de a tantárgyak merőben mások.
Értelmiségi apja azt szerette volna, hogy Robert művelt ember legyen.
Gazdag apja arra bíztatta, tanulja meg, hogyan veheti körül magát művelt alkalmazottakkal.

Új válaszok kellenek

Felkészíti-e az iskola gyerekeket a való világra?
"Tanulj szorgalmasan, szerezz jó jegyeket, akkor majd jól fizető állást találsz bőséges juttatásokkal". Vagy: "ha nem szerzel jó jegyeket, nem jutsz be az egyetemre. Vagy: ha nem szerzel diplomát, nem lesz jó állásod". Hallottad netán Te is ezt a szüleidtől? 

Haladni kell a korral! Nézzünk körül! A leggazdagabb emberek nem az iskolázottságuknak köszönhetik a pénzüket. Gondoljunk csak Michael Jordanre és Madonnára, vagy Bill Gates, aki kibukott a Harvardról és megalapította a Microsoftot, ma ő Amerika leggazdagabb embere, és még csak a harmincas éveit taposta. 

A világ megváltozott körülöttünk, de a tanácsok nem.

A magas szintű oktatás és a jó tanulmányi eredmények ma már nem garantálják a sikert, és ezt úgy tűnik, csak a gyerekeink veszik észre.

Robert Kiyosaki úgy tervezte, hogy 40 éves korában "nyugdíjba" megy, végülis ez 47 éves korára valósult meg. 
Azért kezdett ismét dolgozni, mert tudta, hogy a világ megváltozott, de az oktatás nem változott vele.
Szerinte a gyerekek éveket töltenek el egy elavult oktatási rendszerben, olyan tantárgyakat tanulnak, melyeket sosem fognak használni és egy olyan világra készülnek, amely már nem létezik.

A legveszélyesebb tanács, amit ma egy szülő a gyerekének adhat az, hogy "tanulj, szerezz jó jegyeket és keress magadnak BIZTOS ÁLLÁST. Ez régi tanács, és rossz tanács. 
Ha azt akarjuk, hogy a gyerekeink anyagi biztonságban éljenek, akkor nem játszhatnak a régi szabályok szerint. Az olyan emberek, mint ő, más szabályok szerint játszanak.

Robert azt állítja, hogy a gazdagok másként tanítják a gyerekeiket.

Apropó nyugdíj!
Vajon tisztában vannak-e az emberek vele, hogy milyen kockázatos a nyugdíjtervezetekre hagyatkozni?!

Robert Kiyosaki története

Két apja volt: egy gazdag és egy szegény. (ő volt az igazi apja).
Az egyik nagyon művelt és tanult ember volt, phD címet szeerzett és négy egyetemi év anyagát kevesebb, mint két év alatt sajátította el.
A másik apja az egyetemi alapképzést sem fejezte be.
Mindketten sikeresek voltak a szakájukban, és egész életükön át keményen dolgoztak.
Mindketten tekintélyes összeget kerestek.
Az egyikük mégis állandóan anyagi gondokkal küszködött, a másik Hawaii leggazdagabb emberei közé küzdötte fel magát.
Az egyik több tízmillió dollárt hagyott a családjára, különféle jótékonysági célokra és az egyházra amikor meghalt.
A másik után kifizetetlen számlák maradtak.

Nézzük, milyen álláspontot képviseltek, ami a pénzt illeti: 

Mikor elindultak a pályájukon gazdag apja még nem volt igazán gazdag, szegény apja meg még nem volt igazán szegény. Mindketten küszködtek a pénzzel és a családjukkal, de nagyon különböző álláspontot képviseltek, ami a pénzt illeti.

Szegény apja ezt szokta mondani: "A pénz szeretete minden gonoszság gyökere".
Gazdag apja pedig: "A pénz hiánya minden gonoszság gyökere".

Tehát az egyik ok, amiért a gazdagok még gazdagabbak lesznek, a szegények tovább szegényednek, a középosztály pedig adósságokkal küzd, hogy a pénzről az ember nem az iskolában tanul, hanem otthon.

A legtöbbünket a szüleink vezetnek be a pénz rejtelmeibe.

Mit mondhat egy szegény szülő a gyerekének a pénzről?
Egyszerűen azt mondja: "Tanulj tovább és tanulj szorgalmasan!"
Lehet, hogy a gyerek ezek után jelesre diplomázik, de egy szegény ember pénzügyi programját és szelleme alapállását hozza magával, mert gyerekkorában azt tanulta meg.

Az iskolában nem tanítanak a pénzről. Ezzel magyarázható, hogy néhány kiváló eredményekkel végzett, tanult bankár, orvos és könyvelő egész életében a szegénységgel küszködik.

Mivel két erős egyéniségű apja volt, mindkettőjüktől tanul. Meg kellett fontolnia mindkét apja tanácsát, és eközben értékes információkhoz jutott arra vonatkozóan, hogy befolyásolja a gondolkodásuk az életüket.
Pl. az egyik apja gyakorta azt mondta: "Nem engedhetem meg magamnak."
A másik megtiltotta, hogy ezt a kifejezetést használja. Ragaszkodott hozzá, hogy így fogalmazzon: "Hogyan engedhetem meg magamnak?" 
Az egyik mondat állítás, a másik kérdés. Az egyik feladásra késztet, a másik elgondolkodtat.

Bár mindkét apja keményen dolgozott, észrevette, hogy az egyik rendszeresen kikapcsolta az agyát, ha pénzügyekre terelődött a szó, míg a másik ilyenkor edzette.

A hosszú távú eredmény az lett, hogy az egyik apja anyagi helyzete egyre erősödött, a másiké meg egyre gyengült.

Két apja alapállása és gondolkodása egymással ellentétes volt.

Az egyik apja azt tanácsolta: "Tanulj szorgalmasan, és akkor majd elhelyezkedhetsz egy jó cégnél."

A másik azt mondta: "Tanulj szorgalmasan, és akkor majd vehetsz magadnak egy jó céget."

Az egyik azt hajtogatta: "Azért nem vagyok gazdag, mert el kell tartanom a gyerekeimet."

A másik azt: "Gazdagnak kell lennem, mert el kell tartanom a gyerekeimet."

Az egyik arra ösztökélte, hogy beszéljenek a pénzről és üzletről a vacsoraasztalnál.

A másik megtiltotta, hogy a pénz akár csak szóba kerüljön evés közben.

Az egyik azt állította: "Ha pénzről van szó, légy óvatos, ne kockáztass!"

A másik arra tanította: "Tanuld meg kezelni a kockázatot."

Az egyik abban hitt: "Az otthonunk a legnagyobb befektetésünk és legnagyobb vagyoni eszközünk."

A másik abban: "A házam forrás, kötelezettséget ró rám, és ha a házam a legnagyobb befektetésem, bajba kerülök."

Mindkét apja idejében kifizette a számláit, de az egyik elsőnek fizetett, a másik utolsóként.

Az egyik abban hitt, hogy egy cég vagy az állam gondoskodik róluk és igényeikről,. Állandóan a fizetésemelések, a nyugdíjtervek, az egészségügyi juttatások, a betegállomány, a szabadság és egyéb mellékjövedelmek foglalkoztatták. Az egyetemi kedvezményes lakásbérleti rendszerért is odavolt. Számára a munkahelye biztonsága és a munkahelyi juttatások fontosabbnak tűntek időnként, mint maga az állás. Gyakran mondta: "Megdolgoztam ezekért a juttatásokért az államnak, megérdemlem őket."

A másik apja a teljes anyagi önellátásban hitt. Ellenezte a "jogosultság" elvét, és azt állította, hogy az efféle gondolkodás szüli a gyenge és szegénységben élő embereket. Nagy hangsúlyt fektetett a pénzügyi szakértelemre.

Az egyik apja küszködött, hogy megtakarítson pár dollárt. A másik egyszerűen befektetéseket hozott létre.

Két erős egyéniségű apjának köszönhette, hogy megfigyelhette, milyen hatással vannak a különféle gondolatok az ember életére. Rájött, hogy az emberek valóban maguk alakítják az életüket a gondolataik által.

Szegény apja pl. azt szokta mondani: "Sosem leszek gazdag." A jóslata bevált.

Gazdag apja ezzel szemben mindig gazdag embernek minősítette önmagát. Olyasmiket mondogatott, mint: "Én gazdag ember vagyok, és a gazdagok nem csinálnak ilyet.". Még akkor is gazdagnak tartotta magát, amikor jelentős veszteség érte. Azzal érvelt, hogy "Alapvető különbség van a gazdagság és a szegénység között. Az anyagi csőd állapota időleges, a szegénység viszont örök."

Szegény apja azt is mondogatta: "Engem nem érdekel a pénz." Vagy: "A pénz nem számít."

Gazdag apja ellentétben úgy vélte: "A pénz hatalom."

Világos, hogy oda kell figyelnünk gondolatainkra.

Robert rájött, hogy szegény apja nem azért volt szegény, mert keveset keresett, hiszen elég jelentős jövedelme volt, hanem a gondolatai és a tettei miatt.

9 éves korában elhatározta, hogy gazdag "apja" tanácsát fogadja meg a pénzzel kapcsolatban. Úgy döntött, elveti szegény apja elveit, noha ő számos egyetemi diplomával rendelkezett.

Amint letette voksát gazdag apja életelvei mellett, megkezdődött a pénzzel kapcsolatos okulása. Gazdag apja több, int 30 éven át tanítgatta, egészen 39 éves koráig. Amint rájött, hogy megtanulta és tökéletesen megértette, abbahagyta az okítását. 

Persze Robert ez mellett is képezte magát könyvekből, CD-kből, tanfolyamokon vett részt, stb.

"A pénz a hatalom egyik formája. A pénzügyi képzettség azonban még ennél is nagyobb hatalom. A pénz egyszer jön, másszor megy, de ha az ember ért hozzá, úrrá lehet rajta, és elkezdhet gazdagodni. 
A pozitív gondolkodás önmagában nem elegendő, mert a legtöbb ember járt ugyan iskolába, de sosem tanult a pénz működési elvéről, ezért az egész életét pénzért gürcöli végig."

Miután "mindent" megtanult, hat pontban fogalmazta meg a lényeget, melyeket 30 éven át ismételgetett.

A továbbiakban erről a hat pontról, vagy "leckéről" szól a lehető legegyszerűbb megfogalmazásban, ahogy gazdag apjától hallotta. A hat pont a következő:

1. A gazdagok nem a pénzért dolgoznak
2. Miért fontos a pénzügyi műveltség?
3. Törődjünk a magunk vállalkozásával!
4. Az adók története és a nagyvállalatok hatalma
5. A gazdagok teremtik a pénzt (nem keresik!)
7. A tanulásért dolgozzunk - ne a pénzért!